Tánc húros hangszerekre, ütőkre és zongorára

Bartók Béla ma is a legismertebb zeneszerzők és népzenekutatók egyike világszerte, mégis kevesen vannak, akik ismerik az életmű arányait, belső összefüggéseit. Munkásságában egyedi módon ötvöződik a hagyományos népi kultúra sokszínűsége és tisztelete, valamint a zeneszerzői zsenialitás. Úgy teremtett új és egyedi zenei stílust, hogy megőrizte a hagyományos zene szellemiségét és erejét.

Bartókot számos kapcsolat fűzte Szlovákiához – magánjellegű, népzenekutatói és előadóművészi egyaránt. Édesanyja révén Pozsonyhoz kötődött leginkább, ebben a városban végezte a konzervatóriumot, és több önálló koncertet is adott a mai Szlovákia területén. Rengeteget utazott az egykori Gömör, Nyitra, Komárom, Hont és Zólyom megyék magyar és szlovák falvaiban. Népdalgyűjtő útjainak eredményeit számos publikációban közölte. 

A Tánc húros hangszerekre, ütőkre és zongorára című műsort Bartók Béla zeneszerzői zsenialitásának népzenei indíttatása határozza meg. Mindez a tánc alkalmazásán, a tradicionális hangszeres zene ritmikai, dinamikai és a nyugatitól eltérő harmóniavilágán érhető tetten. Zenéjében a néptánc lényegi mélységében szívódott fel. Hangszeres stílusának legfontosabb tényezőjévé vált, akár táncformákat alkalmaz, akár csak elvont utalás történik rá. Bartók a zenében hallhatóvá  tette a táncot. A műsor alkotója a táncban próbálja láttatni a zenét. Azt a zenét, amely Bartókra is oly nagy hatással volt.  

Hégli Dusant Bartók személye és munkássága évek óta foglalkoztatja: az ipolysági dudásversenyről szóló bartóki leírás ihlette a 2001-ben bemutatott Honti igricek című műsorát, míg a 2005-ös keletkezésű Felföldi levelekben mint gyűjtő és magánember jelenik meg. Az új műsorban a bartóki életút hagyományos zenés és táncos formanyelvvel kombinált képi megjelenítésben bontakozik ki. A zenei betétek, a látvány, a hiteles előadásmód, a zenei kíséret, az igényes színpadkép és a viselet a bartóki szellemiség és életmű kézzelfogható összefüggéseinek értelmezéseiben segítik a közönséget. 

Képek, levelek, fonográffelvételek, táncok, gyűjtések, visszaemlékezések, Bartók zenéje és írásai, valamint az alkotóban ezekből összeállt “belső film“... ez a Tánc húros hangszerekre, ütőkre és zongorára.

  1. Táncszvit
  2. Székely dalok
  3. Négy csíki tánc
  4. Kanásztánc hatan
  5. Dudaverseny 1910
  6. Duó tekerőre
  7. Húsz szlovák népdal
  8. Román táncok
  9. Csak tiszta forrásból
  10. Tánc húros hangszerekre

A műsorban részletek hangzanak el Bartók Béla Negyvennégy duó két hegedűre, Gyergyóból, Három csíkmegyei népdal, Négy szlovák népdal, Román népi táncok Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című műveiből.

A hagyományos tánc- és zenei anyagok Zoboralja, Gömör, Kis-Küküllö mente, Felcsík, Somogy, Ipolyság, Dél-Alföld, Pólyányhegyalja, Sajó mente, Felső-Maros mente, Bihar és Kalotaszeg vidékéről származnak.

Időtartam: 65 perc

Bemutató dátuma: 
2009. január 19., Pozsony, Heineken Tower Stage
Tánckar Fecske Renáta, Hanusz Zsuzsanna, Horváth Mária, Kassai Zsuzsanna, Kovács Anita, Lépes Anikó, Monozlai Flóra, Varga Friderika, Varsányi Zsófi, Bitter Péter, Dobsa Tamás, Gálik Gábor, Madocsai Imre, Oláh Attila, Reicher Richard
Közreműködik Hégli Bence És Hégli Máté
Zenekar Koncz Gergely – hegedű, Németh Dénes – hegedű, Mester László „Pintyő“ - brácsa, ütőgardon, Lelkes Tibor – nagybőgő, dob
Zenei szerkesztés Koncz Gergely, Mester László „Pintyő“, Hégli Dusan
Énektanár Árendás Péter
Technikai munkatárs Reicher Richard
Kosztümös Seifert Edit
Koreográfusasszisztens Lépes Anikó
Koreográfia Nagypál Anett, Kádár Ignác (3), Hégli Dusan (1,2,4-10)
Rendező Hégli Dusan