Ezt a műsort felnőtteknek kiskorúak felügyelete mellett ajánljuk!
Az Ifjú Szivek Táncszínház kiemelt feladatának tartja, hogy az ifjúság körében is megismertesse és megkedveltesse az etnikus és regionális identitás szempontból is fontos Kárpát-medence hagyományos tánc- és zenekultúráját. Rendszeresen készít a gyerekek számára olyan színházi produkciókat, amelyekkel szórakoztató formában a hagyományos kultúra élő és közösségteremtő szerepére hívja fel a figyelmet.
A Tánciskola 2. kimondottan gyerekek számára készült műsor, amely a Magyar Tánciskola folytatásaként jött létre 2006-ban. A műsor olyan ismereteket közvetít, amelyekről kevés szó esik az iskolában: a Tánciskola 2. történeti szemszögből mutatja be a Kárpát-medence hagyományos tánctípusait, kiemelve a terület etnikai sokszínűségét. A műsor egységben, a Kárpát-medencei tánckultúra egységében, láttatja az egyes nemzetek – magyarok, szlovákok, románok és cigányok – táncait: nyomon követi a forgatósok, az ugrósok, eszközösök, páros, férfi és lánytáncok alakulását, változását.
A műsorban hangsúlyos szerepet kap a néptánc tágabb kulturális közege (népdal, népzene, viselet, szokások), illetve annak élő, közösségteremtő és szórakoztató jellege. A formai keretként szolgáló iskolai környezetben ismerős hangulatok és helyzetek – humor, játék, csúfolódás, civakodás és szerelem – alakítják a táncos történéseket és fordítva. Az ének, zene és tánc magukban hordozzák mindazt, amit az egyén a közösségben, kisebb csoportokban át- és megél.
Az órarenddé alakított műsorfüzetben nyomon követhetők és otthon is felidézhetők a látott tánctípusok: ugrós, üveges, kanásztánc, seprűs, šatkový, pásztorbotoló, oláhos, karikázó, bukós, cigánybotoló, hajduch, šuchom, forduló, bota, haidau, sebes, csingerálás, verbunk, csárdás.
A műsor sikere bebizonyította, hogy a Kárpát-medence hagyományos néptánc- és zenekultúrájára épülő színházi produkciónak létjogosultsága van a színpadokon: egyaránt vonzó és szórakoztató a fiatal és idősebb generáció számára.
„Az Ifjú Szivek táncosai mindig lenyűgöznek azzal a hihetetlen spontaneitással, azzal a hamisítatlan oldottsággal, amely a táncukat jellemzi. Amitől úgy érzi a néző, hogy most nem „produkciót” lát, hanem egy mulatság kellős közepébe csöppent. Sőt: egyáltalán nem csupán tánc zajlik a színpadon. Ennél több. Energiaátadás. A bizonyíték: a partnereiket az előadásra kötelezően, munka után fáradtan, lerobbanva elkísérők a Tánciskola 2. befejezése után meglepődve észlelték magukon, hogy a fáradtságuknak nyoma veszett, és egészen fel vannak villanyozódva.“
(Mislay Edit: "Velük volt az Erő", Új Szó 2006. 11. 22.)